Ahogy évezredeken, mit évezredeken, évmilliókon keresztül fejlődött az élet a Földön így tehát az Univerzumban, a mai napig, azaz lassan a 2015 esztendőig. Az biztosan nem tartozik az ember lényegi rendeltetéséhez, hogy főzőműsorokban a bonyolultabbnál bonyolultabb ételek megfőzésével töltse drága életidejét és behozza a többmillió nézőt a képernyők elé. Hacsak a megélhetésért nem teszi valaki.  Így azt elmondhatjuk, hogy ha már külföldön főzni kell, akkor ételünket a legolcsóbb és a legpraktikusabb módon szerezzük be. Az, hogy a földet műveljük, a napokban dőlt meg, ugyanis olvastam egy riportot, hogy nem földbe kell ültetni a növényt, hanem ködkamrába és sokkal hamarább sokkal szebb termést hoz tizedannyi energiából mint a mostani.

De hogyan jutunk el a szegénykajához, azaz a legkevesebb munkával a legnagyobb eredményt (az ízletes kajával való jóllakást) érjük el a főzőműsorok nagy bánatára. De azt sem állítom, hogy ne kelljen választékosan együnk és mindig csak a sajátunkat együk, de ha mégis csak a sajátunkat esszük, legalább ne az összes szabadidőnket kajakészítéssel és mosogatással töltsük el. Noha a főzőcske az intimitás alól is felszabadít, hacsak nem egy előjáték, hogy főzés közben egymást kerülgetjük, de nem lehet egymást huzamos időn át ölelgetni, hiszen odaégnek a bonyolultabbnál bonyolultabb ételek, szószok, húsok, a süteményekről már nem is szólva. Persze csak a saját belátásunk segíthet ezen, hiszen nem lehet senkit sem kényszeríteni, hogyan töltse el az életét erre sokkal finomabb eszközök vannak lásd a főzőműsorok, ahol a feladat adva van, először is kell találni egy helyet, ahol szabadon lehet főzni aztán az eszközök, a főzési sütési kellékek és persze meg kell találni azokat az embereket is, akiket kóstolóra hívunk. Aztán ők meg visszahívnak a SAJÁT konyhájukba a SAJÁT eszközeikkel elkészített finomabbnál finomabb ételekre. És a főzőműsorok garmadáján kívül   mindenféle megy itt a lakásvásárlós műsoroktól az aukciós műsorokig bezárólag. Van olyan műsor, ahol lezárt konténerekről vágják le a lakatot és a kis csapat akik gyakorlatilag ószeresek, licitálnak a ponyvákkal, takarókkal lefedett tartalomra. Úgy képzeljük el, hogy a konténerekben esetleg még kisbusz vagy éppen műtőasztal a hozzávaló kellékekkel található. És a tisztességes angol családnál a tv egész nap be van kapcsolva és esténként együtt a család a tv előtt. Olyanformán vannak együtt, ahogyan ezt a tévé bemutatja ízléses nappali hatalmas és évről-évre a gyerekekkel együtt növő egyre nagyobb képernyős tévével és valljuk be egyforma műsorokkal. Minden adást húszpercenként reklám szakít meg szubjektíve nekem a reklám jobban tetszik mint maga a film, látszik a hirdetők nem sajnálták a pénzt az elkészíttetésre. A műsorból  egyre inkább a "mű" sejlik ki, nem pedig az eredeti tartalom. A tévé valódi tartalma pedig, ha le bírjuk zárni majd pedig be sem kapcsolni azt. Mindehhez a mai napi menüm melegített főtt bab  volt konzervből és hozzá főtt tészta konzervszósszal. Utána vajas kenyér és a két hete a táskámban tartott vésztartalék sajt, ami illatra már-már a pálpusztai sajttal vetekedett.

Ha már sajtok szóbakerültek, a itteni sajtválaszték mondanom sem kell hatalmas. Az alap, hogy itt ismeretlenek a magyarországi gyorsérlelésű és egyéb ehetetlen sajtutánzatok. Eddig az alsó az ehetőség határát súroló sajtfélében sódarabokra leltem, de tagadhatatlan, hogy nagyjából mindegyik sajt ehető, kilónként hét-nyolc font körüli árért.

November 9.

MA rengeteg édességet vásároltam a szokásoshoz képest. Elég fáradt voltam és rettentő módon megkívántam, megértettem az angol miért szereti az itt készült édességeket. Nem volt agyoncukrozva az édesítéshez barna cukrot használnak. Úgy eszi magát tele az angol, hogy közben nem egészségtelen módon teszi ezt. Az édességeknek tehát olyan íze van, amit az ember el is vár attól a terméktől. Példul ennek a neve ezésez és van benne ezésez és tényleg nincsen agyonédesítve cukorral meg színezékkel. Nem ragad tőle össze a száj, hanem valódi édességet kóstolok a mézet is beleértve, aminek valódi virágporillata van és mézízú mézet kóstolgatok. A fagylaltokkal is hasonló a helyzet, bár volt, amelyikben több cukortartalmat találtam a szokottnál ez különben az otthoni tecsofagylaltnak itteni testvére volt, ezt nem is vásárolom azóta. Viszont nagyon elterjedt a tecsó tölcséres fagyi, négy darab van egy dobozban 80 penniért, ez tehát tölcsérenként hetven forint, ha átszámítom és ezért kapok egy gyerekgombócnyi fagylaltot csokis tölcsérben. Az árakat mindenkire rábízom, hogy hasonlítsa össze az itteni fizetésekhez és érdemes is megtenni ezt a hasonlítást. De az is igaz, hogy régen írtam ide. Ennek az oka, hogy rengeteget dolgoztam, egy héten hetven órám is volt, ez adó után is 1200 fontos fizetést jelentett, de most már visszaálltak a havi 170-180 órára, ami így ezer fontnyi nettó fizetést fog jelenteni havonta, ez pedig igen kevés, tehát valamilyen plusz elfoglaltságot kell találnom decembertől. Amért mégis most írok, annak másik oka is van, ez pedig a devizahiteles csalás legújabb döfése, amit ha még nem is lennék érintett, akkor is igazságtalannak tartanék. Hogyan lehet egy nyilávnvaló csalást országos méretekben elleplezni? Hogyan lehet tömegeket ehallgattatni és szolgasorba, mit szolgasorba?, rabszolgasorba kényszeríteni? Ezzel a döntéséval a kormány megmutatta, hogy saját népének ellensége. Azok sem járnak jobban, akiknek nincsen hitele, tőlük más úton szedik majd le a sápot. Majd törleszteni fognak valamilyen címen, mert a magyar államnak nevezett rablóbanda pénzéhsége határtalan. Ebben a csalásban jelenleg végrehajtási szinten legalább kétszázezer család érintett, és velük háromszázer gyerek. Mi lesz velük? Gondoljuk meg, hogy ha havi 300 ezer forintnyi bevétele van egy családnak, ami elég ritkás manapság, akkor ebből százezer lesz a havi törlesztő a lakásra és a maradékból még létminimumszinten sem lehet megélni. És a nép nem ébred fel, alszik tovább, mintha nem tudná elképzelni, hogy az elképzelhetetlen megtörténik vele. A másik véglet is lehetséges, hogy elfásultak, beletörődtek, már semmi sem számít, jöjjenek a végrehajtók, árverezők, mindegy. Na de a hajléktalanellátás igen költséges valami. Havonta és emberenként százezer forint. Ezt az összeget a kormány megspórolhatta volna, ha az emberek, a választók mellé áll. Hajléktalanként az ember nem adózik, csak fogyaszt, a jelenlegi életszínvonalától nem él sokkal alacsonyabb szinten. Fűtenek rá, a mindennapi minimálétele megvan, nem adózik, nem termel, nincsen. Ezt az érzést onnan ismerem, amikor még otthon -de milyen otthon ez?- voltam. Napról-napra ömlöttek az ajánlott levelek, vhtól bírótól, amit ha akarok megértek és a délutánomat rászánom de valójában nem volt gusztusom ahhoz, hogy rászánjam akár egy délutánomat egy olyan ügyre, ahol ÁLLAMI védelmet kellett volna kapnom, nem pedig támadást. És azt hiszem a legszomorúbb az egészben, hogy az ellenállók, akik az igaz ügyért küzdenek, minden szempontból körbejárták ezt a kérdést és számomra meggyőzően érveltek amellett, hogy ez egy nyilvánvaló csalás, hiszen nem kaptunk semmilyen devizát és mégis a hazai bíróságok számára ez nem meggyőző, olyan érveket hangoztattak, hogy helyettük is szégyelltem magam.

Tehát azt mondom, aki megteheti, igenis jöjjön ki akár Angliába, akár Ausztriába, Németországba és a EU egyéb helyeire. Megtapasztaljátok, hogy itt emberszámba vesznek és barátságosak veletek, persze a pénzt itt is szeretik. Nem is keveset. Az itteni munka ára éppen úgy bele van építve az élelmiszerárakba, mint otthon, annyi különbséggel, hogy otthon is az itteni magasabb béreket számoljék és a különbözet pedig valaki zsebébe vándorol. Miért is jó elengedni az embereket, akik ezután nem fognak otthon adót fizetni, több lesz a szegény ember. Azok lettek többen, akik nem tudnak a gyerek szemébe nézni, mert azt kellene mondaniuk: nincs, nem telik rá.

De a navnak is tartozunk amit pedig megígértünk, hogy befizetjük, áprilisig havi 200 fontot, amit valahonnan el kell majd venni, ha nem tudok pluszmunkat vállalni. Az álláshirdetések is megfogyatkoztak. Négy hónapja még válogatni lehetett a raktári munkák között, most már minden álláshely fel van töltve fiatalokkal, az álláshirdetések is jobbára képzett szakembereket keresnek, D kategóriás sofőrőket, kiemelt szakmunkásokat.

Hov0á tartunk? Nem tudom. A Szerencse, ami ide sodort és megismerkedhettem az angol szellemiséggel, azt sugallja, hogy minden erőmmel tartsak itt ki , még ha időnként beljebb is kell szorítsam a virtuális nadrágszíjat. Mert a kaján nem tudok jobban spórolni, minden meg nem evett fonttal csak növelem a szenvedéseimet, legalább a kaján be tudjam hozni az elveszített örömeimet. Mert két gyerek és gyönyörű feleségem már várja, hogy ismét együtt legyünk remélhetőleg itt kinn, de tudom, ehhez is hosszú út vezet, időnk pedig kevés, hiszen januárban ha nem előbb, mert úgy is mindegy újraindulnak a végrehajtások. És nekünk sem lesz kegyelem és már most gondolodnunk kell, miből legyen bevétel? A konrétumot nem szeretném elárulni, de teljesül az az óhajom, hogy nekünk az a legjobb, ha együtt dolgozhatunk. Lett légyen akármi is az.

Végezetül a csokoládéval fejezem be két darabot lehetett három fontért kapni, ilyen csokoládéízt otthon nem éreztem, valódi csokoládé valódi minőségi kakaóból, nem keserű és nem is sziruposan édes, Pont olyan, mint lennie kell, akár tejcsokoládé legyen, akér étcsoki. Persze ha visszaosztom,meg kell állapítsam, hogy hatszáz forintért vettem tíz deka csokoládét, attól el is várható, hogy csokoládéíze legyen, De még így is jobb, mert minőségi körülmények között minőségi áron minőségi termékeket vásárolhatok. Hogy miért van ez így? Mert az áruházak megtehetik és meg is kell tenniük, hogy a temékeiket versenyképes árakon adják. A hirdetésekben is lépten-nyomon fel lehet fedezni, hogy egymás árait hasonlítják össze, a hirdetőtől függ éppen, hogy kit hoz ellenpéldaként a sajét áraikhoz képest.

Végezetül az igazság kedvéért el kell mondjam, hogy az akciós pult és az olcsókenyérpult estére mindig kiürül.